A gépük lezuhant, és ők csak magukra számíthattak...

Az Életben maradtak története a túlélő szemszögéből. 1972 tavasza. Nando Parrado három napig fekszik öntudatlanul, majd arra eszmél, hogy a rögbicsapatát Chilébe szállító repülőgép valahol az Andok kellős közepén lezuhant, s a balesetben több csapattársa és az édesanyja is szörnyethalt. Egy élettelen gleccseren rekedve szüntelenül az apjára gondol, és szilárdan eltökéli: nem fogja tétlenül várni a halált. Hófödte hegycsúcsokon, alattomos hegyoldalakon átkelve hetven kilométert tesz meg a fagyos pusztaságban, hogy segítséget hozzon társainak. Több mint harminc évvel a tragédia után az azóta nemzeti hőssé lett Parrado megindító őszinteséggel és mély érzelmekkel idézi fel megpróbáltatása történetét. Személyes hangú beszámolója megrendítő erővel közvetíti a halálközeliség élményét s a nyomában feltörő életigenlést: az egymásért való küzdés, az összetartás erejét.